Az 1956-os magyar forradalom hősei előtt tisztelegtek október 23-án országszerte. Baján a Szentistváni Templomban és a Déri kertnél emlékeztek a helyiek a 61 évvel ezelőtti eseményekre. A városi műsort ezúttal a Bereczki Máté Szakiskola diákjai adták.

A bajai hívek a Szent István Templomban gyűltek össze a nemzeti ünnepen. Az 1956-os forradalom tiszteletére a bajaszentistváni iskola diákjai egy emlékműsort állítottak össze a Corvin-közi ifjú szabadságharcosokról. A megemlékezésen Zsigó Róbert államtitkár beszédében úgy fogalmazott, a kommunista építményen 1956-ban repedések jelentek meg, majd az elnyomó diktatúra három évtizeddel később hullott darabjaira.

Zsigó Róbert, Baja és térsége országgyűlési képviselője

„Köszönettel és hálával tartozunk azoknak a hősöknek, akik több mint hat évtizeddel ezelőtt kiálltak a hazánkért, kiálltak a szabadságunkért. A túlerő ellen harcoló magyarok küzdelme mindenütt máig tartó megbecsülést szerzett hazánknak. Véráldozatuk ha csak rövid időre is, de visszaállította azt a demokratikus rendet, amely a magyar nép sajátja.”

A bajaszentistváni emlékműnél az ünneplők koszorút helyeztek el, majd a délután folyamán a városháza aulájában is virággal tisztelegtek az áldozatok előtt. A helyi 56-os eseményeket Dr. Vágvölgyi Ferenc tanácselnök beszédével idézték fel az ünneplők. Az emlékezők a bajai vezetőség és a szabadságharc áldozata, Vitéz Kulisits Ferenc emléktáblája előtt is fejet hajtottak. A városi műsort ezúttal a Bereczki Máté Szakképző Iskola diákjai adták. Az „Úgy volt” című összeállítás felidézte a forradalom előzményeit és legfontosabb eseményeit, a fővárosi és a bajai történéseket egyaránt bemutatva. A fiatalok után, a bajai születésű, ma már Svédországban élő Eichardt Sándor lépett a mikrofonhoz. A 1941-ben indult Kosztolányi-féle mozgalom tagjaként politikai fogolyként Vácra került, ahonnan 1956 szökött meg. Az október 23-i események hatására a váci polgárok, sőt az őrök is segítettek a hazajutásban.

Eichardt Sándor

„Hatan voltunk, öt bajai és egy kecskeméti. Esett az eső, mint ma, az utcák néptelenek voltak, igyekeztünk minél gyorsabban elhagyni a várost, mikor szembetaláltuk magunkat egy őrünkkel. Megismert, meglepődve nézett ránk. Elmondtuk, hogy kitörtünk. Visszafordult és behívott a házába, a felesége zsíros kenyérrel kínált és az őrünkkel egy pohár borral koccintottunk a szabadságra.”

Az ünnepi műsor után a Déri-kertben a város vezetése, a politikai pártok helyi szervezetei és a civil egyesületek koszorút helyeztek el az 1956-os emlékműnél.