Embertelen. Így foglalta össze az egyik résztvevő a 30. Budapest-Baja hosszú távú evezős regattát. A 155 fős mezőny pénteken alacsony vízállás és extrém hőség kíséretében lapátolt a fővárostól Bajáig.

A 30. alkalom is mutatja, hogy a regatta évtizedek óta szerves részét képezi, mind a bajai, mind pedig az országos evezős versenynaptárnak. A jubileumhoz extra nehézségek is párosultak, az időjárás nem könnyítette meg a nevezők dolgát. Az idei évben egy fővárosi egység, a Ganz-Műegyetem skill boatja szerezte meg az abszolút győzelmet. Egyikük, dr. Varga József rutinos résztvevőnek számít, azonban az idei kihívások még őt is nagyon megviselték.

dr. Varga József Ganz-Műegyetem Evezős Egylet

„Állítólag egy nagyon pici északi szél volt, de amúgy csak nehézségek, de mi ezt szoktuk. Alacsony víz, nagyon lassú víz, ilyenkor 2 km/h-val lassabban folyik a Duna, azt ha kiszámoljuk kb másfél óra egy ilyen hosszú távon. Továbbá olyan meleg volt, hogy az borzalmas. A többi csak segített, mert a csapat egymást segítette. Voltak mélypontjaink, voltak nehézségeink, de nagyon szépen megoldottuk.”

A mezőnyben több bajai egység is ott volt, négyen egyéniben, míg a többiek nagyobb egységekben, vagy éppen sárkányhajóban teljesítették a távot. A legjobb eredményt Döbröntey Réka érte el, aki egyesben evezett a Sugovicáig.

Döbröntey Réka Bajai Spartacus SC

„Az elején nagyon nehéz. Megmondom őszintén megfordult a fejemben, hogy én a komppal jövök haza, de aztán sikerült túllépni ezen a holtponton és végül beeveztem.”

A rajt előtt Bartos Nándor úgy nyilatkozott, hogy az extrém körülmények között a záró komp ezúttal nem lesz elnéző és mindenkit felvesz akit utolér. Éppen ezért volt meglepetés, hogy végül valamennyi résztvevő teljesíteni tudta az embert próbáló távot.

Bartos Nándor vezetőedző, Bajai Spartacus SC

„Olyan fantasztikus, hogy az utolsó pillanatban, kilenc órakor, amikor most a felhősödés miatt gyorsabban sötétedett, akkor már ideszóltak, hogy már itt vannak a Duna híd előtt pár száz méterre, hogy hajlandó a komp bekísérni őket, hadd ne kelljen feladni. Hát mondom nyilván való, megvárjuk és akkor még egy húsz percet vártunk és akkor az utolsó is beért. Hogy ilyen borzalmas körülmények között senki nem adta fel ez egy külön kuriózuma a versenynek.”

A szombati sprint versenyt és a díjkiosztót követően pedig egy tányér bajai halászlé mellett és reggelig tartó bulizással ünnepelt a mezőny.