Kis, de fényes ecclesia
A bajai református egyházközség fennállásának kétszáz éves évfordulóját ünnepelték a hétvégén. Ebből az alkalomból kiállításmegnyitón, valamint a református templomban tartott megemlékezésen és istentiszteleten vehettek részt a hívő közösség tagjai, az erdélyi testvérgyülekezetek, valamint az érdeklődő közönség.
A harmincötödik zsoltárt énekelte az Iringó Népdalkör a Nagy István Képtárban. Itt nyílt meg „Kis, de fényes ecclesiának mondatik” címmel a református egyházközség életét bemutató időszaki kiállítás. Az egyházkerület nyugalmazott főjegyzője, Varga László köszöntőjében hangsúlyozta, egy közösséget nem a létszáma, hanem a minősége határoz meg. Kiemelte, az egyház akkor tölti be hivatását, ha mások számára is világosságot nyújt.
Varga László ny. egyházkerületi főjegyző, Dunamelléki Református Egyházkerület:
Nem véka alá rejtett világosság, hanem mások számára utat, mások számára tért, holnapot, jövőt meghatározó fénnyé, útmutatóvá válnak. Így volt ez Baján is és én hiszem, hogy így van ma is.
A református templom oldalában a száz évvel ezelőtt született politológus és a Nagy Imre kormány egykori államminiszterének fia, dr. Bibó István művészettörténész emlékezett az 1922 és 1927 között Baján szolgált lelkészre, művészetfilozófusra, Fülep Lajosra.
dr. Bibó István művészettörténész:
A lelkészi munkát tudjuk, hogy rendkívül komolyan végezte, de hát rigorózus következetessége miatt sok összeütközése volt az ilyesmihez nem szokott presbitériumokkal és egyházi hol beosztottakkal, néha felsőséggel is, miközben híveinek többsége, ha nem is felismerve, de megsejtve benne a nagy formátumú embert és tudóst, tisztelte és becsülte.
Bán Béla református lelkész hangsúlyozta, a mostani megemlékezés egyfajta számvetés is, amely a jövőre vonatkozó tanulságokat is tartalmaz a közösség számára.
Bán Béla református lelkész:
Miközben a jövőt építjük, valójában szeretnénk hűek maradni Jézus Krisztushoz és egy valóban sok szempontból változó világban megélni azt, ha lehet ilyen kifejezést használni, autentikus módon, hogy mi jelent a 21. század elején hívő embernek lenni, mit jelent, hogy ragaszkodunk Jézus Krisztushoz,mégis ennek a világnak a valóságában élünk benne.
A programsorozat istentisztelettel zárult, amelyet a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke, Szabó István mutatott be.
1 COMMENT
Ilyen szellemi, vizuális élmény gyakran jó lenne!Jelentős esemény volt ez a kiállítás, megemlékezés a város történetében. Nagyon lehangoló, hogy a város vezetése és intézményei még nem jutottak el odáig, hogy ha a lakosság, a felekezet összead 7 millió Ft-ot egy városképi jelentőségű épület tornyára, köztiszteletnek örvendő vendégek érkeznek,akkor az ilyen nagyszabású kiállítás környezetében miért nem gondoskodnak arról, hogy ne legyen rosszullétet kiváltó levegőtlenség, klímázás és kivetítő nélküliség! Nem lehet az élőbeszéd varázsát élvezni, a könyvbemutatót látni. Amikor az ember megbecsüléséről beszélünk és nem bizonyítunk, elgondolkodtató…. beteg, Idős embereknek a leülési lehetőség is sokat jelentene…teremben és szabadban egyaránt.
Többen lettünk volna, ha nem egy időpontban van a vodicai eseménnyel…. (Ez a valamikor bevezetett matiné mozi és a délelőtti mise ellentétére utal?)
A Bibó-féle Fülep Lajosra emlékező-értékelő szavakat szívesen elolvasnám, megvenném, ha nyomtatásban megjelenne. A Petőfi utcai nyugalmat biztosító rendőr-párosnak minden elismerésem a tűző napon teljesített szolgálatukért és a TV kamerás kitartó munkájáért.( A teljes felvételt is megnézném.)