Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc vértanúira emlékeztek csütörtökön Baján. A kormány 2001. november 24-én nyilvánította nemzeti gyásznappá október 6-át. Az aradi hősök tiszteletére tartott ünnepségen a marosvásárhelyi Bolyai Farkas Elméleti Líceum és Református Kollégium dákjai is részt vettek, akik a III. Béla Gimnázium testvériskolájaként a héten Baján vendégeskednek.Rendületlenül. Ezt a címet kapta Orbán György és Komjáthy Attila műsora. A verses-zenés összeállítással a művészek az 1848-49-es időszak hangulatát idézték meg. A szabadságharc leverését kegyetlen megtorlás követte. Október 6-án végezték ki Aradon a magyar szabadságharc tizenhárom honvédtábornokát, Pesten pedig Batthyány Lajos grófot, az első magyar felelős kormány miniszterelnökét. A kegyelemként golyó általi halálra ítélt Kisst, Schweidelt, Dessewffyt és Lázárt hajnalban lőtték agyon a vár északi sáncában, a többi elítéltet ezt követően a vártól délre összetákolt bitófákra akasztották fel. Elrettentésül a holttesteket estig lógni hagyták, de ezzel éppen az ellenkező hatást érték el, mert a kivégzés helyét sokan keresték fel tiszteletük jeléül.

Kálmán Attila, történelem szakos tanár, Bolyai Farkas Elméleti Líceum
„Leiningen-Westerburg gróf, a német főnemes őreit megvesztegetve elérte, hogy a kivégzéskor magyar honvéd tábornoki egyenruháját viselhesse. Nagysándor József bátor, fegyelmezetten engedelmeskedő, jó katona és függetlenül gondolkodó republikánus. Poeltenberg felesküszik a magyar alkotmányra és mivel becsületes ember, tartása és a magyar tisztek gyanakvása miatt elszenvedett sérelmei ellenére a szabadságharc ügyéhez haláláig hű marad. Esküjét nem hajlandó megszegni, sőt azonosul a szabadságharc céljaival, ő, aki magyarul csak káromkodni tud. Így határozta meg érzéseit: „Csak a nyelvem német, szívem magyar és a szabadságért dobog.”

Kálmán Attila, a marosvásárhelyi líceum tanára beszédében a tizenhárom személyiségét, katonai pályafutását és hősies magatartását idézte föl. Elmondta, a 13 közül a többség nem is beszélte a magyar nyelvet, mégis a szabadságharcot sajátjuknak tekintették. Az ünnepség végén a város vezetése, a politikai pártok képviselői és a helyi civil szervezetek az emlékezés virágait helyezték el az aradi vértanúk emlékművénél és koszorú került Mészáros Lázár egykori szülőházának emléktáblájára is.