Április 11-én a magyar irodalom két nagy alakjára, József Attilára és Márai Sándorra emlékezünk. A Magyar Költészet Napjának előestéjén az Amerikába emigrált író verseit hallgathatták meg a bajaiak Hirtling István Jászai Mari-díjas színész előadásában. Költészetének nagy fejezeteiről a Márai hagyaték kezelője, Mészáros Tibor irodalomtörténész mesélt az érdeklődőknek.
Márai gyermek és fiatalkora elevenedett meg az első sorokban, Hirtling István érdemes művész tolmácsolásában. Eredeti nevén Grosschmid Sándor Kassán született 1900. április 11-én. Alkotói ambícióit családja nem támogatta, ennek ellenére már a 30-as éveiben elismert író volt, akit a mai napig a magyar polgárság irodalmi képviselőjeként tartanak számon. Sokat idézett költeményei mellett a próza volt az igazi műfaja, bár sokszor a regényekben is rímeltek sorai.

Hirtling István, Jászai Mari-díjas, érdemes művész
„Egy felolvasó estről azt gondolnánk, hogy ma már idejét múlt, de ilyenkor este meggyőződök róla, hogy egyáltalán nem. Az emberek nagyon hálásak ezekért az estekért és mindig azzal a jóleső érzéssel megyünk haza, hogy talán 120 embernek talán sikerül ismét a kezébe adni Márait és újraolvasni vagy újakat keresni, hiszen gigászi az életműve, egyszerűen felfoghatatlan és most nemsokára jelenik meg az utolsó naplója is.”

Márai Sándor több európai nagyvárosban is dolgozott újságíróként, legtermékenyebb korszaka a harmincas és negyvenes évek elejére tehető. A II. világháború után először Olaszországba majd Amerikába emigrált családjával.
A több mint négy évtizedet felölelő hagyatékot Mészáros Tibor kezeli. Az író halála után 1997-ben került haza Kanadából a kéziratokat, tárgyi, hangzó és fotóanyagot magába foglaló gyűjtemény, amelyet ma a Petőfi Irodalmi Múzeum őriz. Az író nevét egyre többen fedezik fel újra itthon és külföldön is.

Mészáros Tibor, irodalomtörténész, Petőfi Irodalmi Múzeum
„Amikor 1998-ban Olaszországban megjelent „A gyertyák csonkig égnek”, akkor ott elkezdődött valami, ami azóta is tart, ha nem is olyan nagy erővel, hiszen Németországban sok százezer példány elkelt a műveiből, Olaszországban szintén, gyakorlatilag nincs olyan nyelv, amire ne fordították volna le. Például az előbbi művénél maradva most már 60 nyelven olvasható.”

A magyar költészet napját Magyarországon 1964-ben tartották meg először, azóta minden évben április 11-én tisztelegnek az irodalomkedvelők a magyar líra előtt.